Történt egyszer, hogy a Tojáskirály megunta, hogy világszép lányának egy udvarló sem nyerte el a tetszését. Országszerte kihirdette hát, hogy versenyt rendez, és amelyik tojás megnyeri azt, egyúttal megkapja a lányát, s vele fele királyságát. A verseny egyszerű volt, a birodalom legtávolabbi pontjából elindulva a lehető leggyorsabban kellett elérni a királyi udvarba. Össze is sereglettek a kérők Tojásföld minden zegéből-zugából, a bírák alig győzték kiválogatni a legígéretesebb jelölteket. Végül négy vitéz dalia indulhatott útnak a soha nem látott nyereményért.

Az első Hagyom Ányos volt, a birodalom egyik legnagyobb keltetőjének ketrecharcos bajnoka. A második Mély Álmos, Kaparótér hercege, a harmadik pedig Háztáj Ignác, Mari néni kedvenc tojása volt. A negyediket nem nagyon ismerték, Rókás Tojásnak hívatta magát, és igencsak magabiztosan várta a tojáspróbáló túrát. Elindult hát a négy deli tojáslegény a hosszú útra. Mentek, mentek, mendegéltek, míg egy hatalmas hegyhez nem értek. Nekiiramodtak, és hárman fel is másztak a tetejére. Hagyom Ányos azonban félúton elfáradt, visszafordult, majd szégyenében megzápult.

– Tudod, barátom, kétféle tojás létezik e földön – magyarázta Rókásnak a mindig beszédes kedvű Háztáj Ignác – az egyiknek szaladgált, mozgolódott a tyúkanyja, a másik meg nyápic maradt.

Mentek tovább, mikor egy erdei útvesztőhöz értek. Bevetették magukat a sűrűbe, ketten át is értek a túloldalára, de Mély Álmos eltévedt, és azóta is egy kakukkfészekben ülve várja, hogy valami történjen vele.

– Tudod, barátom, kétféle tojás létezik e földön – magyarázta megint a mindig beszédes kedvű Háztáj Ignác – az egyik tyúkanyja szabadon kószált az udvaron, a másik meg nyápic maradt.

Mentek tovább, újabb, és újabb akadályokat küzdöttek le, de nem fáradtak el, nem adták fel a küzdelmet. Végül az utolsó város kapujához értek, aminek a végében már várt rájuk a királyi palota. Igen ám, de a városban betegség tombolt, másfele viszont nem vezetett út. Nagyot sóhajtott a két ifjú tojás, és beléptek a városkapun. Keresztülcaplattak a zegzugos utcákon, és oda is értek a palotához. Ignác azonban sajnos elkapta a betegséget, remegő héjjal, sápadtan ült le pihenni a bejárat elé.

– Tudod, barátom, kétféle tojás létezik e földön – magyarázta a mindig beszédes kedvű Háztáj Ignácnak most a Rókás – az egyik tyúkanyját gyógynövényekkel táplálták, a másik pedig nyápic maradt.

Mivel azonban igencsak megkedvelte Ignácot, ezért felkapta és bevitte a királyi trón elé.

– Ketten is teljesítettétek a próbát, válasszon hát a lányom, ki legyen a végső győztes – döntött a Tojáskirály. A lány pedig irulva-pirulva nézte Rókást, nem tudta levenni a szemét annak erőteljes, sportos alakjáról.

– Rókást választom!!! – és a bajnok nyakába ugrott.

– Tudod, felség, kétféle tojás létezik e földön – súgta a kancellár a király fülébe – az egyik tyúkanyját a napszaknak megfelelően táplálták, a másik pedig…

– Igen, tudom – vágott közbe türelmetlenül a király – a másik pedig nyápic maradt. De ki ez az ifjú, aki legyőzte az ország legkiválóbb tojásait?

– Fuchs Tojás vagyok, uram, királyom, tyúkanyám szabad tartásban nőtt fel, bizony a legjobb minőségű takarmányozásban volt része, gyógynövényekkel is etették, így lettem én Tojásföld legkiválóbb tojása.

Ezzel felkapta a gyönyörű tojáskirálylányt, és ellovagoltak a naplementébe, amerre az őt illető fele királyság volt.